Január van. A tél legtéliesebb hónapja. A természet teljes elcsendesültségében pihen, ”magába fordul”, regenerálódik. Tökéletes környezetet kínál nekünk, hogy mi, emberek is ugyanezt tegyük. A téli időszak energetikája segít Magunk felé fordulni. Magunkba nézni, Magunkba fordulva Magunk lenni, e történés legjobb értelmében.
Mindehhez tudnunk kell, hogy a Magány eme formája nem egyenlő az Együttlét hiányával. Nem a társaság hiánya ez, hanem az az állapot amikor végre szabadon kapcsolatot teremthetünk a lelkünkkel. Meghallhatjuk üzenetét, barangolhatunk érzelmeink világában, vagy megpihenhetünk csendjében, hogy feltöltődjünk. Áldás ez az állapot mindazok számára akik nem félnek tőle. Öröm és feltöltődés azok számára, akik nem ijednek meg a saját társaságuktól és nem akarják magukat mindenáron elfoglalni, hogy eltereljék figyelmüket önmagukról. Mert aki soha nincs egyedül, annak nincs lehetősége megismerni Önmagát. Nincs lehetősége meghallani belső hangját, mely mindig ott van mikor döntések előtt állunk életünkkel kapcsolatban.
- A magány állapota segít feldolgozni és helyére tenni az életünk kisebb vagy nagyobb történéseit, vagy elengedni ezeket ahelyett, hogy cipelnénk őket tovább.
- Segít belemélyedni gondolatainkba és csillapítani elménk csatározását.
- Teret ad érzéseink felfedezéséhez, és ahhoz, hogy elmélázzunk egyes tulajdonságainkon, melyek akadályozhatnak céljaink elérésében.
- Lehetőséget ad arra, hogy tanulságokat vonjunk le, melyek segítenek bennünket abban, hogy ne kövessük el mindig ugyanazt a hibát.
- És inspirál arra, hogy esetleg eltűnődjünk azon, hogy vajon a számunkra helyes úton vagyunk-e.
- Erőt ad ahhoz, hogy feltegyük a kérdéseket és megtaláljuk a személyes válaszainkat…
A magány lehetőség a pihenésre, feltöltődésre, a megújulásra. Még az Együttlétnek is szüksége van pihenésre, hogy felfrissüljön, változatossá legyen 🙂 Mert magány nélkül a talaj sem marad sokáig termékeny. Kimerül, élettelenné és meddővé válik. Minden élőnek, legyen az ember, növény vagy állat, szüksége van a magány pihentető, regeneráló hosszabb – rövidebb időszakaira.
Figyeljük meg a kisgyermekeket játék közben. Természetes indíttatásukból fakadóan időnként beülnek egy távolabb eső zugba és elcsendesednek néhány percig. A kis unokám ezt az állapotot “bambizás”-nak nevezi. Ilyenkor elcsendesül és látjuk a szemén, hogy “távozik” a kis magán(y) világába pihenni!
Még nincs hozzászólás