Ahogy teltek a téli napok éreztem, hogy a tavasz hamar megérkezik. Fizikumom és érzékeim is ezt jelezték. Ilyenkor megváltozik az ételek iránti ‘érdeklődésem’. A könnyen emészthető, lúgosító, tisztító növényi étkek felé terelődöm. A mai vasárnapi ebéd (ősszel eltett) cukkini főzelékét fogyasztva, eszembe jutott egy nyári reggel, mikor még a hűvösben kimentem meglocsolni a kiskertemet. Emlékszem a harmatra a füvön, a felkelő napra, a rigók énekére, a zöldségnövényeimre akik felfrissülve az éjszaka hűvösétől buzgón növekedtek tovább. Evés közben fenséges érzés töltött el… amilyet akkor kora reggel éreztem. A főzelékemben benne volt minden, a harmat, a napfény, a rigók éneke… Így hát nem csak a gyomrom lakott jól, hanem a lelkem is..