Mit jelent az, hogy “megszelídíteni”?
– Olyasmi, amit az emberek nagyon is elfelejtettek – mondta a róka. – Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
– Kapcsolatokat teremteni?
– Úgy bizony – mondta a róka. – Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra… Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék…
– Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
– Jó, jó, de hogyan? – kérdezte a kis herceg.
– Sok-sok türelem kell hozzá – felelte a róka. – Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz…
Másnap visszajött a kis herceg.
– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra is.
– Mi az, hogy szertartás? – kérdezte a kis herceg.
– Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek – mondta a róka. – Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól…
– Tessék, itt a titkom – mondta a róka. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse…
(Antoine De saint-Exupéry)
Felelősség vállalás magáért a kapcsolatért?
… Amikor egy ember azt választja, hogy kapcsolatban él, abban a pillanatban megjelenik a kapcsolatért és a minden benne lévőért vállalandó felelősség. Minden választásunk magával vonja annak felelősségét. A legszemléletesebb példa erre egy gyermek vállalása. A választásunkkal járó felelősség addig van jelen, amíg a gyermek él… A párkapcsolatért vállalt felelősség is addig van jelen, ameddig a kapcsolat él. Nem lehet csak úgy félre tenni… mert épp nagyon el vagyunk foglalva valami mással… vagy lehet, de akkor az a kapcsolatban maradandó következményekkel jár. A kapcsolat addig él, amíg abban jelen van mindkét fél. Jelen van benne és neki. Ezt jelenti a kapcsolatért vállalt felelősség. Az együtt-ért vállalt felelősség… mely abban a pillanatban megjelenik, ahogy egy ember azt választja, hogy felvesz egy kapcsolatot az életébe… Itt az idő, hogy az ember újra emlékezzen a kapcsolatért vállalt felelősségre… mert ahogyan sem az étel, sem a tiszta ruha… a jó párkapcsolat sem magától van… Azért vállalni kell a felelősséget. Tenni kell érte. Jelen lenni számára. Figyelni rá. Gondoskodni róla…
A kollektív tudat-tér hangolódik…
… hogy az eddig gyermek játszó férfi meglássa, felvegye a jelen lévő felelősségeket önmagáért és a tetteiért, vagy azok hiányáért…
… és a nő kilépjen a kényszeres anyáskodásból, és megengedje, hogy a férfi felnőjön és bízzon benne, hogy magához veszi saját felelősségeit…
… mert a nőnek azokat a felelősségeket kell tudnia elengedni… melyeket a férfinak fel kell tudnia venni…
… és bízzunk benne, hogy ez tud összhangban megtörténni, hogy az elengedett felelősségek ne heverjenek ott gazdátlanul a földön… és az a valami, aminek a felelősségei a földön hevernek… ne lépjen az enyészet, a lassan elhalás útjára…
… mert ezt jelenti TARTANI valamit… felelősséget vállalni érte. Fenntartani. Gondját viselni. Figyelni rá. Szeretni. Látni. Jelen lenni számára… és ettől él. Ettől ÉL minden… Ettől ÉL minden…
… és bízzunk benne, hogy ez változás tud összhangban megtörténni, és a harc, a küzdés nem kap helyet… ami megjelenik akkor, ha az összhang nem érkezik el, és a férfi készen van felvállalni a felelősségeket, de a nő nem tudja neki megadni a szükséges bizalmat és nem engedi át azokat a felelősségeket, melyek már nem hozzá tartoznak…
tt az ideje, hogy mindkét fél részéről elengedjük a sértettségeket, s a múlt fájdalmaiba mélyülés helyett a jelen semleges terében megtegyük azt, amit itt és most megtehetünk… Jelen választásunknak megfelelően…
FELELŐSSÉGVÁLLALÁS ÉS BELÁTÁS az egyik részről…
ENGEDÉS ÉS BIZALOM a másik részről…
A recept a kollektív terek gyógyulásához… hogy mind a férfi, mind a nő megkaphassa azt, amire vágyik… Egy-Más-t… egy Élő Együtt-térben… Egy Élő pár-kapcsolatban.
Emlékezünk!
– … Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… az teszi fontossá… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– … Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a Rózsádért…
– Felelős vagyok a Rózsámért – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse…
Még nincs hozzászólás